Der, Die, Das, névelők a német nyelvben

A megfelelő névelő kiválasztása valóban idegtépő feladat lehet, de szerencsére van megoldás! A kezdők szemüvegén keresztül szemlélve a helyzetet, a helyes névelő kiválasztása látszólag teljesen önkényesnek és véletlenszerűnek tűnik, ezért sok nyelvtanuló hajlamos arra, hogy érzésből alkalmazza valamely névelőt, majd reméli, hogy sikerült a megfelelőt alkalmaznia. A látszólagos önkényesség és káosz ellenére, van néhány szabály, nevezzük trükknek ami segít a megfelelő névelő kiválasztásában, legyen az a német nyelv beszélt vagy írott formája.

Der, Die, Das. Hogyan tudod eldönteni, hogy melyik esetben, melyiket használd?

A névelő egy olyan szó amely módosítja vagy leírja a főnevet, és azt is elárulja, hogy általános vagy konkrét dologra utal-e. Az újlatin nyelvek a hím és nőnemet különböztetik meg, a német nyelv egyel növeli a tétet, ő ugyanis a két alapnem mellé behozza a semleges nemet is. A "Der" a hínemű főnevek elé kerül, a "Die" a nőneműek elé, a "Das" pedig a semleges nem névelője.

Három deklinációs kategória létezik: nem, szám és eset. A nem tehát lehet nőnemű, hímnemű vagy semleges. A szám azt mutatja meg, hogy a főnév egyes (singular) vagy többesszámú (plural). Végezetül pedig a német nyelvnek 4 esete van: alany eset (nominative), tárgy eset (acusative), tárgy eset (dative), és a birtokos eset (genitive).

A német nyelv négy esete tehát:

• Alany eset (nominative). Kérdőszavai: Ki? Mi? Kik? Mik? (Wer?, Was?)
• Tárgy eset (accusative). Kérdőszavai: Kit ? Kiket ? Mit ? Miket ? (Wen ? Was ?)
• Részes eset (dative). Kérdőszavai: Kinke? Minek? (Wem?)
• Birtokos eset (genitive). Kérdőszavai: Kinek a? Minek a? (Wessen?)

A négy eset a főnév a többi mondatrészhez való kapcsolatát írja le.

A nemek tekintetében tehát három csoportba oszthatóak, hogy mely esetekben nőnemű, mely esetekben hímnemű, és mely esetekben semleges nemű a főnév. Rossz hír, hogy a három csoportból teljesen kilógva számos kivétel is létezik, amelyek nem csak a szábályt erősítik de a nyelvtanulók idegrendszerét is borzolják sajnos. Van egy módszer amely a főnevek végződése szerint segít megtalálni a névelő nemét, a főnevek végződését figyelve.

DER - Hímnem:
Az -ant, -ast, -ich, -ismus, -ling, -us -ra végződő főnevek hímneműek, például: Der Lieferant,

DIE - Nőnem:
A -tät, -ung, -tion/sion, -schaft, -keit/heit, -ie, -enz/anz, -ei, -ur, -in, -re végződőek nőneműek, például: Der Fakultät, Die Unterhaltung, Die Situation, Die Explosion, Die Gerechtigkeit, Die Empathie, Die Bilanz, Die Bäckerei, Die Kreatur, Die Schülerin.

DAS - Semleges:
A -chen, -lein, -um -ra végződőek pedig semlegesek. Például Das Hündchen, Das Fräulien, Das Visum.

A német nyelvben is határozott és határozatlan névelők vannak. Ezek általában egy főnév előtt találhatóak.

A határozott névelőt főnévvel együtt használjuk. Ahogy a név is sugallja, a határozott névelők egy meghatározott objektumot írnak le. A német nyelvben használt határozott névelők a DER (hímnemű), DIE (nőnemű) és DAS (semleges).

Például: A kutya szalad. Der Hund rennt.

A kutya egy meghatározott kutya, nem egy általános.

A határozatlan névelőt akkor használjuk, ha egy dolog, tárgy vagy személy nem pontosan ismert, nem hozzárendelhető. EIN (hímnemű vagy semleges) és EINE (nőnemű).

Például: Egy kutya szalad. Ein Hund rennt.

Nem tudjuk, hogy a kutya kihez tartozik, csak annyit tudunk, hogy van egy kutya amelyik szalad.

A határozott névelők használata még az anyanyelvi beszélők számára is zavart okozhat, és lehetőseget ad a hibázásra. A hibák és a helytelen használat elkerülése érdekében érdemes áttekinteni a következő szabályt.

Tippek a helyes határozott névelő megtalálásához

Az egyik legkönnyebb módja annak, hogy megtudjuk, melyik határozott névelőt kell használnunk, az az ha a főnév végződését figyeljük. Ahogy fentebb már említettük, a végződés segít meghatározni mely határozott névelőre van szükség. A következő három ábra segít memorizálni, hogy mely végződésekhez melyik határozott névelő szükséges: